Tavaly nyári csehországi utunk sikerén felbuzdulva döntöttünk úgy még augusztus elején útitársammal, hogy januárban, amikor Magyarországon is beköszönt a tél (a december novemberré melegedett), kellemes medditerrán klímájú helyre utazunk. Némi töprengés és repjegynézegetés után feltűnt, hogy brüsszeli átszállással Faro jó áron elérhető ebben a hónapban, s mivel egy korábbi Origo-cikk kifejezetten ajánlotta a legdélebbi portugál tartományt, Algarvét, döntöttünk: megpróbáljuk, hátha szerencsénk lesz és nem fog végig zuhogni. Én mind a 4 közel teljes napot ebben a tartományban terveztem tölteni. Hiszen ha az alábbi térképet nézzük, akkor egy elégségesnél jobb jegyet már szereztem Portugália megismeréséből az elmúlt 4 út során.
A zölddel jelölt északi terület legfontosabb városait, a lisszaboni régió legszebb részeit és Madeira körülbelül harmadát láttam már. Bár a következő útnak a sárga középső régiót vagy az Azori-szigeteket terveztem, nem ugrottam el Algarve elől és azt gondoltam, hogy mind a 4 napot ott töltjük és újabb régiót pipálok ezzel ki, végiglátogatom a híres strandokat, eszem-iszom-napozom. A "probléma" az volt, hogy útitársam feltétlenül el akart menni Lisszabonba, s mivel ő volt a sofőröm, engedtem a nyomásnak, azzal a feltétellel, hogy Algarve-ba visszatérve megállunk Alentejo két nagy városában, Évorában és Bejában, s Mértolában szállunk meg. Ez utóbbi végül sikerült és mint alább látható, megérte. Az az igazság, hogy Lisszabonban eltököltük az időt. TANULSÁG: ha csak 4 napod van, nagyváros és vidék nem fér bele. Vagy választani kell a kettő között, vagy 8 napra menni...
Szóval öszvérmegoldás született, de ennek ellenére - elsősorban a fantasztikus idő és a turisták elhanyagolható száma miatt - nagyon jól éreztem magam. A lényeg itt a hideg magyar télből és hajtós hétköznapokból való kiszakadás volt, így például múzeumban nem voltunk, a fő utakról nem tértünk le mindenféle természeti látnivalókért, stb.
A meglátogatott települések kronológiai sorrendben:
Almancil: Farótól nem messze lévő kisváros, egyetlen nevezetessége csodálatos azulejo-kkal (azaz kék csempékkel) borított barokk Szent Lőrinc-templom. Fotózni belül sajnos tilos, ezért csak egy képet készítettem..
Silves: vára a mórok egyik erődítménye (ne feledjük, Andalúzia nyugati szomszédjában vagyunk!), aztán egy nagy király visszahódítja tőlük. Története az újkortól kezdve érdektelen, a régió többi várával együtt használaton kívül kerül, ám szerencsére köveit nem hordják el lakóházakhoz.
Praia da Marinha: strand, sziklafallal. Az algarve-i útikönyvek címlapján, a plakátokon és brosúrákon a szomszédos Praia da Rocha szokott szerepelni, szinte mindig. Nekünk most idő és megfelelő kitáblázottság hiányában ez jutott. Az óceán csodaszép és nem is annyira hideg! A strandok végigjárásáról ugyanakkor nem tettem le, sem a déli, sem pedig a nyugati szakaszon, középtávú tervként iktatva van.
Szent Vince-fok: A déli és nyugati partszakasz találkozásánál katonai létesítményként funkcionáló világítótorony, a kontinentális Európa legdélnyugatibb pontja. A legnyugatibb pont, a Cascais melletti Roca-fok után ez a pont is kipipálva. A szél viszont nem épp a legfrizurabarátabb.
Aljezur és Odeceixe: álzsezúrnak és odeszejsnek ejtendők. Előbbiben a vár az érdekes, az utóbbiban a strand. Előbbit távolról fotóztam, mivel siettünk sötétedésre (ami ebben az évszakban ezen a vidéken este fél 7-et jelent...) a szállásunkra érni. Praia da Odeceixét - bármennyire is terveztem, mert az ország legszebb strandjainak egyike - nem sikerült abszolválni, a bérelt autónk műszerfala ugyanis hibásan jelzett valamit, aminek a nyomozása elvitte az időt a strandon való békés reggelizéstől. Mindenesetre a szállásunk, ami a képen látható, nagyon jó (=tiszta, csendes, kényelmes) volt.
Lisszabon: megunhatatlan. Csak a belvárosban jártunk, expóterületre és Belémre nem volt idő. A születésnapomat este egy nagyon kellemes borbárban ünnepeltek, nagyon kellemes borokkal, portói inklúdid. A szállásunk a legpanoramikusabb kilátótól 1 percre, festői helyen, rém koszos. Az ágynemű büdös is pluszban. Az érdekesség, hogy a tulaj ugyanaz, mint az odeceixe-i szállásé. Csak azt a nagyi tartja rendben. Que différence!
Mértola: fantasztikus szállás Alentejo talán legfestőibb kisvárosában. A Guadiana folyó túlpartján, a várral szemben laktunk (Casa da Tía Amália) és a majdnem szomszédos másik vendégházban (Casa Amarela) reggeliztünk. A látványtól nem tudtunk elszakadni, ez volt az a hely, ahol a legtöbb időt töltöttük. A hangulat ennél már nem lehetett medditerránabb, a napon 23 Celsius-fok pedig csak elmélyítette az életérzést!
A Temuje nevű étteremben a levesek, amiket rendeltünk, a főételek között voltak felsorolva. Nos, a pincér bácsi megtiltotta, hogy főételt rendeljünk még utánuk (pedig egy jó halat szerettünk volna). És milyen jól tette! A 10 euróba kerülő leves 2/3-át tudtam megenni. Az enyém paradicsomleves volt: rengeteg zöldséget kellett rászórni a házikenyérrel kibélelt levesestányérba(!), rámerni a levest és hozzá elfogyasztani vagy negyed kiló sertéshúst... Kipukkadtam. Ne felejtsük el, hogy Portugáliában az étkezések elején szó nélkül hozzák az üdvözlőfalatot, ami vagy sajt vagy valamilyen pástétom, amikhez mindig van vaj és olíva. Itt is volt... Útitársam levese açorda, azaz aszordának ejtendő fokhagymaleves sok halhússal, hasonlóan túllaktató. A választott bor mennyei volt, ilyen gyümölcsös aromát régen éreztem fehérborban. Nagyon jól esett, az már persze annyira nem, hogy a 7 eurós bort másnap a boltban 3,5 euróért láttam, de az éttermek az italból élnek.
Tavira: utolsó állomásunk. A hasonló folyó partján, kisebb botanikus kert a várban, színek, kellemes levegő, sirályok, fotópályázatra "Életképek" kategóriába beküldhető megpihenő férfi a kőhídon... Strand messze, de beértük a folyóparton ücsörgéssel, valamint megkóstoltam (majd a farói, isteni halas-krumplis-paradicsomsalátás záróvacsoránk után újra) a helyi mandulalikőrt, amit belefacsart citrommal és jéggel szolgálnak fel. A neve amarguinha, ámárginnyának ejtendő és nagyon finom.
Következő portugál túra jövőre, de nem januárban, hanem tavasszal vagy ősszel. Valószínűleg Közép-Portugália (Porto és Lisszabon közötti rész, úgymint Aveiro, Fátima, Tomar, Alcobaça, Batalha, Óbidos, Nazaré, Peniche és Leiria), valamint a most kimaradt Alentejo (úgymint Évora, Beja, és három vár: Marvão, Monsaraz és Estremoz), együtt, kb. 2 hét, ismét bérelt autóval.
Január elején, sőt akár már karácsony után meleg helyre utazni a világ egyik legjobb dolga. Nagyon valószínű ezért, hogy jövő ilyenkor - hacsak Netanjahu és Trump addig nem hergelik fel a palesztinokat - Izraelbe utazom.
