Tavaly októberi olaszországi utam után megfogadtam, hogy nem utazom külföldre egyedül, kivéve, ha látogatóba megyek. Aztán decemberben szembejött egy olyan olcsó Ryanair-retúr Máltára, ami ezt felülírta. Meg különben is, az Azúr-ablak nemcsak Trónok harca forgatási helyszínként, hanem önmagában is érdekelt:
Húsvét előtt, 4 napig voltam ott. A nyirkos Budapest után kellemes, langyos, bár az érkezésem napján még nem napos idő fogadott. A kicsiny reptéren épp tömegközlekedési kártyáért álltam sorba (aminek ára 21 euró és 1 hétre korlátlan vele a buszközlekedés), amikor egy hölgy lépett hozzám és átnyújtott 2 darab kártyát (másik típusút: 12 db buszút 15 euró, s mindkét kártyán volt még 6-6 út). Tartsam csak meg, mondta, neki már úgysem kell, repül haza. Ilyen pozitívan indult tehát a trip, nosza fel is szálltam a szállásadóm által megjelölt buszra és egyenesen Málta legnagyobb közkórházának parkolójába mentem vele. A szép időn túl a "kertben" érett termésükkel pompázó narancsfák jelezték, hogy medditerrán országba járok. Hosszas várakozás után Airbnb-s vendéglátóm, a tősgyökeres máltai Matthew érkezett kocsijával, aki megmutatta kicsit a környéket a kocsiból, majd felkísért a kétszintes épület emeleti szobájába, amit egy nigériai bevándorló sráccal és egy brit világutazónak tűnő sráccal osztottam meg. A szobával nem volt különösebb gond, leszámítva a borzasztó dohszagot, amin szellőztetéssel sem lehetett segíteni. De az alvás teljesen nyugodt volt és nekem ez volt a lényeg.
Ez a szállás Msidában volt. Azt tudni kell, hogy a Máltai Köztársaság (a továbbiakban mindig: MK, ezt fogom használni, amikor az egész államról beszélek), melynek területe 316 km2 (összehasonlításul: Budapesté 525), három fő szigetből áll: Máltából, ami 243 km2, Gozóból (helyi nyelven: Ghawdex), ami 69 km2 és Cominóból (helyi nyelven Kemmuna), ami pedig szűk 4 km2 területű. És 3-an laknak ott. E kis sziget, mely a rajta bőségesen termő vadköményről kapta a nevét, közigazgatásilag az egyik gozói körzethez tartozik, s csak nyáron telik meg élettel, amikor Kék Lagúnáját (lásd az alábbi képen) elözönlik a fürdőzők-merülők:
Szóval Málta északi része erősen beépített, városias, a települések gyakorlatilag egymást érik, különösen igaz ez Vallettára,a fővárosra és annak környékére. A déli része és Gozo vidékies, nyugodt, zöldellő mezők és megművelt parcellák váltakoznak, kisebb erdőfoltokkal pettyezve. Szemnyugtató táj.
Az alábbi térképen látható Valletta közvetlen környéke. A fallal körülvett pici főváros egy félszigetre épült. Nyugatról a Marsamxett-kikötő határolja. Itt található a déli csücsökben az Msida Creek, melynek partján fekszik Msida előváros. Itt volt tehát az első szállásom, a 4-ből az első 2 éjszakát itt töltöttem. Ezen öböl partján és még nyugatabbra vannak az üdülővárosok, a leghíresebb buliközponttal, Paceville-lel. Ezen a környéken nincs is rendes lakosság, ahogy a busz ablakából megfigyeltem, csak éttermek, panziók, szállodák, kaszinók, plázák.
Vallettától keletre pedig a Nagy-kikötő nyúlik el. Ennek keleti partján van három város. Vittoriosa (helyi nyelven: Birgu) a legjelentősebb, a lovagok ugyanis itt állták a törökök ostromát, s miután azok elvonultak, döntött úgy La Vallette nagymester, hogy a félszigetre új, jobban védhető fővárost építenek. Ami persze aztán róla kapta a nevét. Ezekben a történelmi városokon szintén csak átutaztam, nem álltam meg. Legközelebb meg fogok.
Tehát balra: Msida, Ta' Xbiex, valamint Gzira és Sliema üdülővárosok. Sliema és Valletta között a Manoel-sziget, erőddel. Az erőd volt a Trónok harca 1. évadának 9. részében Ned Stark lefejezésének helyszíne. Ugyancsak erről a szigetről, melyet nem volt időm meglátogatni, fotózzák a legtöbbet a fővárost. Az anglikán katedrális (mely NEM a legfontosabb templom, sőt) uralja a vallettai látképet. Jobbra: 'The Three Cities', azaz a régi államközpont: Senglea, Vittoriosa és Cospicua. Középen pedig Floriana. Íme Floriana központi tere a Montgomery-házzal, ahol Churchill és Roosevelt találkoztak, mielőtt csatlakoztak Sztálinhoz Jaltában:
Mire elfoglaltam szállásomat, beesteledett. Az öböl partján besétáltam Vallettába, aminek hangulata és kihaltsága (nemcsak hogy turisták nem nyüzsögtek az utcákon, de helyik sem nagyon) teljesen megfogott. (Busszal is mehettem volna, de jól tettem, hogy gyalogoltam. Amúgy is az MK-ban, ahol elfér, mindig két buszmegálló van: az egyikből indulnak a buszok Valletta felé/felől, a másikból mindenhová máshová/-honnan.) A főváros egy óra alatt gyakorlatilag teljesen kényelmesen bejárható. Autóforgalom nagyon minimális, hiszen eleve nehézkes bejutni a városfalakon belülre és felteszem, korlátozva is van, hiszen helyből az MK-ban aztán tényleg nincs sok. Szóval mindent megnéztem ekkor kívülről: Nagymesterek palotája, Szent János-társkatedrális, Miniszterelnökség, Parlament (ez rögtön a városkapunál van, tehát az ember nem tud nem belebotlani), Manoel Színház, Könyvtár, Bíróság. A Felső Barakka-kertből csodálatos volt a kilátás a Nagy-kikötőre és a Három Városra. Ráadásul telihold volt, szépségfaktor 100%!
A következő 4 napban pedig ez volt a programom: 1) Nagymesterek palotája Vallettában, majd Dél-Málta hop on-hop off busztúra, 2) Gozo hop on-hop off busztúra, 3) Ramla Bay Gozón, Mosta, Mdina és Dingi-sziklák Máltán, 4) Vallettai séta, sütemény és katedrális belülről. Ezekről a következő két bejegyzésben lesz majd szó.
A hop on busz előnyei: 1) nem kell a tömegközlekedési buszok menetrendjét nézegetni, tervezni, összehangolni, 2) turistaoptimalizált útvonala van, csak a látnivalókhoz visz, nem tesz felesleges kitérőket, 3) emeletéről remek a kilátás, jól lehet fotózni (lásd az alábbi képet), 4) minden látnivalóról részletesen szól az audioguide 16 nyelven, köztük magyarul is(!), két látnivaló között pedig a helyi szokásokról, gazdasági és kulturális életről, a történelemről is sok információ elhangzik. Hátránya: 1) az emeleten nem vagy védve a széltől (valamit valamiért) és 2) nyáron, turistaidényben valószínűleg fel sem férsz az emeletre, valamint 3) az összes látnivalót így sem tudod megnézni, igaz, az rendes busszal és valószínűleg kocsival is lehetetlen egy nap alatt.
A tömegközlekedés, mint már írtam, csodálatosan szervezett, busz mindenhová megy. Sajnos a pár éve még közlekedtetett régi, vagány járműveket mind kivonták a forgalomból, már csak szuvenírboltban lehet őket megvenni, játék méretben. Sok színben és fazonban gurultak, íme egy kikupált példa:
Most már ezek száguldoznak keresztül-kasul az országban:
Szállások: hostelt én nem nagyon találtam, vagy ha igen, drágán. A szálloda az ára miatt nálam ugye eleve kizárt. Az Airbnb-vel nagyon jól jártam. Különösen a második szállásom, azaz a 3. éjszakai emelendő ki erősen: a gozói Xaghrában lévő Calido Hogar nevű úszómedencés, emeletes ház. Mindenkinek csak ajánlani tudom kiváló ár-érték aránya miatt! 3800 Ft/éj!
Ételek: az indulásom előtti estén elolvastam, hogy mit ír Váncsa István Lakoma-szakácskönyvsorozatának első kötetében a máltai konyháról. Jókat ír. Ez a konyha nem (vagy inkább: sem) vethető persze össze az izgalmas, rengetegféle alapanyagot használó francia, kínai vagy akár erdélyi konyhával. De abból a kevés medditerrán alapanyagból, amijük van, elsősorban itt a paradicsomra, az olívára, a kapribogyóra, a kecskesajtra, a különböző zöldségfélékre gondolok, a húsfélék között pedig mindenekfelett a nyúlra, elég jó dolgokat tudnak kihozni. Annak, hogy az MK 1964-ben lett független a britektől, majd még további 10 éven át II. Erzsébet volt az államfő és csak '74-ben kiáltották ki a köztársaságot, továbbá, hogy a turisták igen nagy hányada brit, az is az eredménye, hogy a helyi konyha bár nem tűnt el, a kínálatban erőteljesen visszaszorult. Hamburgert, fish and chipset és sztéket minden sarkon lehet kapni, az éttermek nagy többsége szintén ezeket kínálja. De hálistennek ma már van Google, így pontosan meg lehet tudni, hogy melyek azok a helyek, ahol autentikus helyi ételeket főznek, hol olcsóbban, hol drágábban, de mindenképp EMBERES ADAGban! Én innen tájékozódtam. A listából egy éttermet, a marsaxlokki Ta' Victort tudtam kipróbálni, nagyon megérte. Olyan bőséges 3 fogásos ebédet fogyasztottam, aminek a harmadát kénytelen voltam elcsomagoltatni. Ital nélkül 22 eurót fizettem érte, ami nevetséges ár. A színpompás előétel, a máltai vegyes ízelítő (padlizsánkrém, babkrém, helyi sós keksz és bruszketta):
Váncsa azt is írja, hogy sok az olasz étterem Itália közelsége és a komoly szicíliai hatás miatt (ezt meg tudom erősíteni) és jól is készítik az olasz recepteket (ezt nem tudom megerősíteni). Tény az, hogy egy mdinai sörözőben ettem életem legeslegrosszabb pizzáját, a harmadát kidobtam (a kedvenc ételem!!!). Igaz, én voltam a hülye, hogy nem gyanakodtam, hogy ha olyan olcsó, akkor csak fagyasztott lehet. Az volt, de az itthoni SPAR-os Guseppe simén verte volna szerintem.
Szuvenírként datolyás teasüteményt (mqaret) és kolbászt (zalzett) hoztam haza. A Gozón húzóágazatnak számító paradicsomtermesztés és kecsketenyésztés egyik elképesztően kiváló eredménye, a szárított paradicsommal együtt eltett kecskesajtdarabok (vagy fordítva?) már nem fértek bele a szűk büdzsémbe.
Sütemények: finomak! Tradicionális máltaival csak 3-mal találkoztam. Európában az összes eddig fogyasztott sütemény közül még mindig a nápolyi rumbaba a király. Nem kis örömömre az MK-ban minden cukrászdában és sok büfében kapható, amikor csak tudtam, befaltam egyet. Bárcsak Budapesten is elterjedne ez a csoda!...
Italok: a Cisk nevű helyi világos sört bármikor szívesen meginnám, hoztam is haza, ajándékba. Hidegen frissít, remek! A helyi üdítő, a narancshéjból készült, kesernyés Kinnie annyira nem fogott meg. Borokban az MK meglehetősen gyenge, két őshonos szőlőfajtájukat inkább hajlamosak világfajtákkal cuvée formájában piacra dobni. Mint annyi más európai országban, nem evidens, hogy a hűtőkben legyen szénsavas ásványvíz, a mentes dominál. A kávéra - az olasz hatás miatt - odafigyelnek, abból rosszat valószínűleg csak keresve lehet inni.
Emberek: talán a legfontosabb. Egyetlen bunkóval sem találkoztam. Mindenki készséges, nyugodt és tud angolul. Szelídség és jókedv. Az utcák tiszták. Kuka belátható távolságban, mindenhol. A szelektív gyűjtés sajnos még nincs elterjedve, ez nagy fekete pont, de ez biztos változni fog. Vidéken láttam szemetesebb kertekalját, de ez tényleg ritka volt. Közlekedési dugóban nem volt részem, valahogy mindennek megvan a helye. Baloldali közlekedés, jobbkormányos autók vannak, külföldi rendszám érthető okokból nincs. Teljes kitáblázottság, eltévedni lehetetlen. Ha meg valaki mégis eltévedne, elég hamar az útjába kerül valaki, aki eligazítja.
Ha jól tudom, Máltán a katolikus vallás még mindig államvallás, Vallettán kívül más felekezetnek nincs temploma. Az országban 365 templom van, szinte mind ugyanabban a stílusban épült: kupola és két torony.
Nagypéntek előtti este pedig a legtöbbet fényfestéssel világítják ki. Xaghrából jól látszottak a szomszéd falusi templom éjjeli színei:
Összegzésképpen annyit mondanék, hogy bár Málta is csodás és kis helyen rengeteg látnivaló van, Gozóra már ebben a pillanatban is visszaindulnék. Tavasszal és ősszel - turisták hiányában - a legideálisabb hely feltöltődésre annak, aki nélkülözni tudja a tengerben fürdést. Életem egyik legjobb döntése volt ez az út, és azon ritka helyek egyike, amivel kapcsolatban nem azt érzem, hogy ide még egyszer, hanem azt, hogy ide még TÖBBSZÖR vissza fogok menni! Jó szívvel ajánlom mindenkinek nemre, korra és érdeklődési területre tekintet nélkül! :-) Utolsó képként még beszúrom ide Mdina mesebeli középkori városának látképét.
