Hát kérem, az úgy volt, hogy július egyik vasárnapján rájöttem, hogy mindjárt vége a nyárnak és az tarthatatlan, hogy ebben a közmegegyezéssel külföldön való nyaralásra kijelölt évszakban egyik irányban sem lépem át az országhatárt. Így felmentem az Orangeways honlapjára és foglaltam egy retúr prágai buszjegyet. Sajnos a buszút rettenetes volt. Bár az Ow. megkímélt Rob Scheider vígjátékaitól és egyéb "szellemi kútmérgezésektől" (Puzsér Róbert), a legendásan rázó Pozsony-Prága autópálya bizony legendásan rázott. Az a sztráda egy szégyen. Alvásdeficittel, elgémberedve ébredtem Prágában, ahol zuhogott az eső reggel fél 8-as érkezésemkor.
10 órakor viszont már oszladoztak a felhők és 12 órakor már verőfényes napsütésben indultam a város felfedezésére. A Hradzsínnak csak a bejáratáig mentem fel az első, pénteki napon. A fő program akkor ugyanis a Károly híd és a belváros volt. Kattintgattam rendesen az új fényképezőgémmel, hiszen a város régi részei valóban olyanok, amilyennek mesélik: minden fel van újítva, autóforgalom szinte csak célforgalomként, a hömpölygő turistaáradat ellenére tisztaság van (bár vasárnap este már bőven túlcsordulnak a kukák ott is, akárcsak Pesten), fantasztikus az egésznek a hangulata. Szóval pénteken Óváros, szombaton Kisoldal (a Vár alatti régi rész, itt laktam, a Nerudova utcában, ahol minden ház egy vizuális attrakció) és Újváros, vasárnap pedig a gyümölcsös-park és a várnegyed következett. Mindvégig 25-27 fokban, napsütésben, jó hangulatban, ügyelve a jó nagy alvásokra is, hogy bírjam a napi 10 kilométeres túráimat. Az időjárással tehát megint óriási szerencsém volt, mint Madridot kivéve eddig mindig! Tegyük még azt a plusz pontot hozzá, hogy mindeközben Budapesten 37 fok volt árnyékban.
Hétfő reggel értem haza, egyenest dolgozni mentem a Népligetből. A buszút visszafelé még szörnyűbb volt, mint odafelé. De kibírtam.
Prágában nagyon sok magyar turista van és az ismerőseim nagy része is járt már ott. Ami érthető. Nekem is csak az volt a célom, hogy a mókuskereket kissé megszakítva és a környezetemből hosszú idő után kiszakadva csak sétálgassak, megfigyeljek, feltöltődjek. Ezért szokásom ellenére most nem jártam egyetlen múzeumban sem. Azt már az első napon megfogadtam, hogy ide még visszatérek és mivel Csehország -az olcsósága miatt különösen!- érdekel, főleg a nyugati része (Cesky Krumlov, Karlsbad, Marienbad, Sumava NP, Cseh-erdő NP...), nem zárom ki, hogy ha az anyagiak miatt máshová nem is, ide egy hosszabb időre el fogok kirándulni.
Az egyetlen negatívum, amit megemlítenék, az a kulinária. Tudjátok, hogy a kaja nekem mennyire fontos. Nos, amit ettem, finom volt, de nem nyűgözött le. A főételek tökunalmas internacionális dolgok (bélszín átsütve, köszike), így levest és sörkorcsolyákat ettem, amik ízletesek, viszont nagymamám recept ismerete nélkül, pár perc alatt összedobja bármelyiket. S mindenhol szinte ugyanaz az étlap. Uncsi. Persze van kivétel, vannak kreatívabb éttermek - és horror árak. Szóval Csehországba inni megyünk, nem enni... :-) Ami pedig az ivást illeti, a legtöbb helyen azok a sörök voltak csapolva, amiket itthon unalomig ismerünk... Ami persze nem rossz. S mielőtt a Prága-fanatikusok felhördülnek, jelzem: tudom, az én hibám, mert utána kell nézni, hogy melyik (akár külvárosi!) sörözőben csapolnak "unortodox" márkákat, lokális finomságokat. Most erre nem volt energiám, de legközelebb ezt se fogom mellőzni, ígérem.
-------
Egyfajta szolgálati közleményként annyit osztanék még meg, hogy a WizzAir nemrég törölte a Forlíba tartó szeptemberi járatomat. Ezért jegycserés támadással Milánóba utazom! A Malpensa repülőtéren landolok szeptember 15-én, az első két éjszakát a festői Comói-tó partján, Comóban, illetve Bellagióban töltöm, s a harmadikat Milánóban, ebből kiszámolható, hogy 18-án érkezem haza. Az étkezéssel asszem nem lesz gond...
