Egy kis lisszaboni útleírás-tanácsadás. A saját utam pontról pontra való leírása helyett hasznosabbnak érzem, ha úgy propagálom egyik kedvenc városomat, hogy pontokba szedve rögtön tanácsot is adok, Lonely Planet módra. Ezért a 2011-ben írt dokumentumot friss tapasztalatokkal egészítettem ki, íme:
1. „Bal oldali” dombok: Alfama és Graça [álfámá és grászá]
Amikor az Alfamára mentek fel, nem kell egyenesen felmenni (bár azt elég nehéz ott), hanem érdemes csatangolni, kis, látszólag vagy ténylegesen sehová sem vezető sikátorokba betévedni, nagyon-nagyon hangulatos az egész és senki sem fog elzavarni, hogy bazmeg, te mit nézelődsz itt? Az különösen cuki, amikor a földszinti ablakok felső párkánya a fejeddel egy magas. A várba nem lehet bemenni ingyen, de egy kis része nyitott, és ki lehet ülni a várfalra, ahonnan be lehet látni az egész negyedet és a folyó is a maga teljességében látszik. Az Alfamában (is) a kisebb éttermeket keresd, minél eldugottabb helyen. A szabály itt is az, mint máshol: ahol sok a helyi, az a hely jó.
A Graça elég jó környék, bár itt a házak változatosabbak, színesebbek, mint az Alfamában és az utcák is szélesebbek, nem olyan labirintusosak, mint ott. Viszont megéri felmászni a domb tetejére, mert onnan a templomnál (Igreja da Graça) lévő kilátóhelyről (Miradouro da Graça) az egyik legjobb a kilátás: a vár és az egész belső, folyóparti rész látszik, Belémtől visszafelé, sőt, a Híd is teljes egészében. Ha jól emlékszem, a Largo da Graça nevű kis tér a 28-as villamosocska egyik végállomása, úgyhogy visszafelé lehet legurulni.
Ha elindulunk a Martim Moniz térről a Graça irányába, portugálokkal alig találkozunk, ezen a környéken elég sok a bevándorló. A Graçánál is van egy még jobb kilátóhely, ahonnan 180 fokban látható a város: Miradouro da Nossa Senhora do Monte. Naplementéhez ideális, a nap pont szemben nyugszik le.
2. „Jobb oldali” dombok: Chiado és Bairro Alto [kiádu és bájru áltu]
A Chiado egy elegánsabb, széles utcákból álló városrész. Az ajánlott útvonal 3 teret érint: Largo do Carmo [lárgo du kármu] – Largo da Trindade [lárgo dá trindáde] (itt van egy ház, aminek az egész homlokzata azulejo-képekkel van borítva, az egyik legszebb ház, amit láttam) – Largo do Chiado [lárgo du kiádu] (a központi tér, itt van a gyönyörű belsejű A Brasileira [á brázilejrá] kávéház) – a Bica sikló tetejére kell megérkezni és a siklóval leereszkedni.
A Bairro Alto-t elég nehéz nem szeretni. J Jókat lehet sétálni a lépcsős sikátorokon és itt különösen aranyos éttermek vannak, úgyhogy jókat lehet enni is. A 3 dolog, amit nem szabad kihagyni itt: 1) Szent Péter kilátóhely (Miradouro de São Pedro de Alcântara), a Glória sikló felső végénél – napkeltekor és napnyugtakor is az egyik legjobb lisszaboni élmény; 2) Szent Rókus templom (Igreja de São Roque) – ide akkor is vissza kell térni, ha épp zárva van, mert az egyetlen templom, amit érdemes alaposan megnézni, főleg a sok azulejo csempe miatt; 3) Koronaherceg tér (Praça do Principe Real) – hatalmas fikuszfák, kövér levelekkel. A tér egyik sarkából pedig be lehet látni az Estrela negyedet s jól lehet fotózni a Hidat.
3. A Baixa [bájsá] és a folyópart
A Pombal márki által a nagy földrengés után újjáépíttetett Baixa részen vannak azok az éttermek, ami előtt harsány pincérek nulla angoltudással agresszíven invitálnak. Nem szabad bemenni – ahogy egyik városban sem – az ilyen helyekre. A Baixán tényleg elég csak átvágtatni, a legkevésbé érdekes és nem is túl nagy területű rész. A Santa Justa lift hype-olt turistacélpont. Valóban szép, Eiffel által tervezett alagútban fut. Viszont hamar rá lehet jönni, hogy ha felmész a romos Carmo kolostorhoz lépcsőn, a lift tetejével kerülsz egy szintbe és majdnem ugyanaz a látvány, szóval én nem adnék ki pénzt a liftezésre.
Ami a folyópartot illeti, ott 3 dolgot nem szabad elmulasztani: 1) Cais do Sodré piac: elsősorban az azulejo-díszítés, másodsorban a hangulat miatt (ha nincs terménypiac éppen, akkor is szokott bolhapiac lenni a felső szinten); 2) Praça do Municipio: a városháza terén nagyon aranyos modern szoborcsoport van, érdemes fotózkodni; 3) az Alfama „aljában”, a Sé katedrális alatt (ez egy egyszerű gótikus épület) van a Kagylók Háza (Casa dos Bicos), szépséges.
A piacot időközben remek street food katedrálissá alakították, az új neve Time Out Mercado da Ribeira a végében helyi séfek kifőzdéi, az oldalában minden más, például édességbolt, pizza, szusi és a többi. Kihagyhatatlan!
4. A Rossio [rossziu] és a sugárút
A Rossio nyüzsgésénél kevés autentikusabb lisszaboni dolog van. Ami feltétlenül megemlítendő: 1) A tér felső sarkában lévő kis téren kipróbálandó az egész gyümölcsökkel együtt kis műanyag poharakba kitöltött meggylikőr, a ginja [dzsindzsá]; 2) a kis térből nyíló utcában Alentejo tartomány háza (azaz Casa do Alentejo [kászá du álentezsu], a pontos cím: Rua das Portas de Santo Antão 58.) – itt az udvarban működik többek között egy étterem, jobbra pedig egy kisebb vendéglő működik egy pici fedetlen udvarral, finom paradicsomlevest és más alentejo-i ételeket kapni, no meg csapolt sört csillagfürttel (tremoco). Ha nem kívánunk étkezni, mindenképp be kell menni az udvarba, több építészeti stílus keveredik; 3) a ház után továbbmenve a Lavra siklóba botlunk, ezzel érdemes felmenni, mert a felső végállomásánál balra fordulva egy kedves kis parkba érünk, ami szintén kilátóhelyként funkcionál. A parkot este bezárják!
A sugárút (Avenida da Libertade) keleti oldalán van egy nagyon szép szecessziós ház, de a sugárút egyébként is gyönyörű, mind járdaburkolatát, mind kandelábereit (a tetejükön kis hajókkal), mind eleganciáját tekintve. Értelemszerűen tovább kell menni a VII. Eduárd parkba, aminek a tetejéről be lehet látni az egész Baixát egészen a folyóig. Itt lobog az országzászló is. A parktól keletre és nyugatra találhatók a modern negyedek. Őszintén szólva én ezekre a helyetekben nem vesztegetnék sok időt, de itt lehet a legjobban shoppingolni. Egy dolgot kiemelnék azért: Portugáliának nincs nemzeti múzeuma, ezért a legnagyobb múzeum a Calouste Gulbenkian, aminek van egy kisebb parkja is. A gyűjtemény nagy, impresszionista festményektől a perzsaszőnyegekig minden van benne. Esős idő esetére különösen ajánlom!
5. A siklók
A budavárival ellentétben a tömegközlekedési jegyek erre is érvényesek. A Bicára feltétlenül fel kell ülni, már csak azért is, mert sok képeslapon szerepel. J A Glória és a Lavra rövidebbek, az érdekesség inkább az, ami a felső végállomásukon van: a két remek kilátóhely. De erről már írtam fentebb.
6. Belém [belejm]
Itt mindent, de tényleg mindent meg kell nézni, nincs mese. A Jeromosok kolostorába bemenni pedig Lisszabonban az egyik, ha nem a legcsodásabb élmény lesz, ezt garantálom. ha sort kell állni, akkor sem szabad kihagyni. A portugál késő gótika, az úgynevezett Mánuel-stílus egyik legszebb példája. Nehezen lehet szabadulni, egész biztosan titeket is le fog nyűgözni! (A millió turista ellenére.) Az Antiga Confeitaria de Belémben nyilván meg kell kóstolni a melegen sütött vaníliakrémes levelestésztát, a pastéis do Belémet, ami nagyon fincsi, de vigyázni kell vele, mert nagyon laktató is. Amúgy ez a cukrászda kívülről nem tűnik nagynak, de ha bementek és jobban körülnéztek, akkor láthatjátok, hogy több terem is van. Bármelyikbe ültök is le, a nagy forgalom miatt a pincér nehezen fog észrevenni, erre készüljetek fel.
Ha csak sütizni akartok, akkor beálltok a sorba, bemondjátok a pultosnőnek, hogy hány darabot kértek elvitelre, erről kiállít egy blokkot, majd tőle balra egy másik kollégától annyi darabos csomagot kaptok elvitelre, ahányat kértetek.
Ha Belémben már mindent láttatok és pihenni akartok egy árnyas padon, akkor érdemes betérni a kisebbik botanikus kertbe, ami olcsó, csendes és a kolostorral szemben van. (A nagyobbik botanikus kert a Bairro Alto északi szélén van. Abban nem voltam, ezt a kicsit viszont szerettem.) Sokat lehetne áradozni erről a környékről, de annyit mondhatok: ha csak Belémet látja Lisszabonból az ember, akkor is vissza akar jönni ebbe a városba!
7. Expó területe
Mintha egy teljesen más világba csöppenne az ember. Az Alfama aljában lévő Szent Apollónia vasútállomásról megy ki a HÉV az Oriente állomásra, de lehet menni a Rossioról is zöld, majd piros metróval. A piros metró Olaias nevű állomásán érdemes kiszállni és egy kicsit mászkálni, mert ez egy lista szerint Európa egyik legszebb metróállomása.
Az expó jó alaposan bejárható egy fél nap alatt. Nekem a színes, csonka kúp alakú szökőkutak jöttek be a legjobban, de ezeken kívül is van sok érdekesség és a modern (kert)építészet tényleg sok mindent felvonultat. Itt van egy nagy pláza és kaszinó is, ami egy robusztus, fényes fekete épületben van.
8. Kötelező kirándulás: Sintra
Sintrát szerintem akkor se hagyjuk ki, ha Lisszabonra 3 napunk van. Azt kell mondanom, hogy a látnivalók fontossági sorrendje: 1) Belém, 2) Sintra, 3) minden más. A lisszaboni tömegközlekedési kártyával a Rossio-n kell jegyet venni (4,30 euró) és onnan is indul a vonat, elég gyakran. Sok látnivaló van, a magas dombok is szépek, de az épületek az érdekesek: 1) Királyi Palota, 2) Pena Palota, 3) Mórok vára, 4) Kapucinusok kolostora, 5) Quinta da Regaleira.
Egy nap alatt kényelmesen két látnivalót lehet megnézni: az 1)-est (10 euró) és az 5)-öst (6 euró). Előbbit külseje és a termei közül az aranyozott famennyezetű lovagterme miatt, utóbbit pedig az elvarázsolt kertje miatt (grottók, kutak, alagutak, csodálatos növényzet), óriási élmény lesz.
A többi látnivaló a kilátás miatt éri csak meg, ha több időnk van. A Pena palota már kívülről is fagyiszínekben „pompázik”, belül pedig állítólag kifejezetten ízléstelen.
9. Nem kötelező, de nagyon ajánlott kirándulás: Roca-fok
Cascaisból vagy Sintrából is elérhető, én előbbiből mentem oda, délelőtt. Biztosan jobb lett volna Sintrából napnyugtakor odabuszozni, de sajnos felhős volt az ég.
Szóval Cais do Sodré állomásról Cascaisba 2,40 euróért HÉV-ezünk, de figyelem, 1) erre a vonalra nem jó a sima lisszaboni kártyánk, mert az csak 1 zónás, szóval itt újabb fél euróért fog adni a gép vagy a pénztáros egy másik, 4 zónás kártyát, 2) ha Belémben is meg akarunk állni oda vagy vissza, akkor a Cascais-Todas feliratú szerelvényre szálljunk, mert a másik gyorsjárat és nem áll meg Belémben!
Cascaisból az állomás kijáratától balra van az óceán, jobbra pedig az őt túloladlán egy nagy pláza, aminek a garázsából indulnak a buszok, köztük a 403-as. Ez visz minket a kontinentális Európa legnyugatibb pontjához, a Cabo da Rocához, amit vétek kihagyni. A busz egyébként Sintrába megy tovább. A jegy 3,50 euróba kerül.
10. Tömegközlekedés
Na ez nagyon jól meg van szervezve, a buszok nagyon tiszták, villamosozni pedig kötelező, különösen a kis 28-assal. Úgy működik, hogy először 0,5 euróért venni kell egy kártyát és utána arra lehet feltölteni az egységeket, amit a buszon/villamoson/metrón oda kell tartani egy készülék elé, ami lehúzza. Cascaisba bonyolultabb a dolog, de erről az előző pontban írtam.
11. Kaja és szállás
Szeretik a halakat és a tengeri herkentyűket. Portugália nemzeti étele a bacalhau, a tőkehal, aminek nagy részét már importálják a túlhalászás miatt. De minden hal finom, nem lehet melléfogni. A kardhalat feltétlenül ki kell próbálni. Igazi ínyencfalat és nem is drága! A kardhal neve espadarte. [espádárte] Nem peixe espada! Az a farkos abroncshal! Számítsatok rá, hogy a köretek nagyon unalmasak, sokszor sótlanok.
Alapvetően az étlap két részre oszlik: hús (carne) és hal (peixe). Nem nagyon cifrázzák nem akar senki sem kitűnni. Természetesen az utcáról behívós és a többnyelvű menüs helyeket kerüljük! Az étkezés elején kihozott pesticost, azaz kistányéron hozott ízelítőt nem kötelező elfogyasztani, de ha így teszel (és én ajánlom, hogy így tegyél), ki kell fizetned. A sajtok és a borok kiválóak! Felfedeztem két helyet, ami kicsit kilógott az átlagból, az egyik egy boros étterem, ahol fix pénz befizetése után 2 fogást és 3 bort vagy 3 fogást és 4 bort, stb. lehet kóstolni.
Chafariz do Vinho - Enoteca
Praça da Alegria
A másik hely, ami megtetszett egy hangulatos picike borbár a várhegyen:
Graça do Vinho
Calçada Graça 10B
Végül, de nem utolsósorban nagyon ajánlom a szállásomat, ami a várhegyen volt. A Rossio-tól nem messze van egy épület, amiben lift visz fel az épület felett húzódó utcáig, ott van egy új épület, amiben nagy élelmiszerbolt (Pingo Doce) és egy újabb lift van. Este 9 óráig tehát nagyon könnyű a hostelhez jutni, később az első szakaszt gyalog kell megtenni. A hostel újszerű, felszerelt, s nagy terasza van, szép kilátással.
This is Lisbon Hostel
Rua da Costa do Castelo 63
Apróbetűs rész: a szöveg elején a "bal" és a "jobb" oldal a VII. Eduárd parkból nézve értendő. A folyó felől pont fordítva.
