Első szállásunk Segesváron volt, második pedig Háromszék központjában, a mai Kovászna megye székhelyén, Sepsiszentgyörgyön. 5-en voltunk Erdélyben, ebből 3-an a Székely Nemzeti Múzeum (SZNM) vendégházában aludtunk, 2-en pedig egy panzióban, a belvárostól kőhajításnyira. A múzeum a legnagyobb határon túli magyar közgyűjtemény. Az elmúlt évtizedekben több magyar magas rangú politikus is meglátogatta, legutóbb Áder János járt feleségével a múzeumban. Igazgatója édesanyám öccse, Vargha Mihály szobrász, immáron közel 10 éve. Elfogultság nélkül állítható, hogy a múzeum "kinyílt", befogadóbb lett és folyamatosan megújul. Ennek legutóbbi kézzel fogható példája a Bánffy Miklós gróf, kultuszminiszter által tervezett üvegfestmény Csaba királyfiról, amit Németh Zsolt akkori külügyi államtitkár avatott fel 2012. nyarán. 
A múzeum épületét Kós Károly építészzseni (1883-1977) tervezte, akinek sok más mellett a budapesti állatkert, a zebegényi református templom, az óbudai református parókia, a Városmajor utcai iskola fűződik a nevéhez. Az SZMM-nek nemcsak az épületét, hanem berendezési tárgyait is megtervezte, igen aprólékosan. Az alábbi két képen a múzeum homlokzatán lévő címer terve és a főkapu kilincse látható kedvencünkkel, a kapuőrző démonnal.
A múzeum anyaga nagyon komoly, értendő ez a minőségre és a mennyiségre is, de időszűke miatt ki kellett hagynunk egy jó részét. Csak a néprajzi gyűjteményt néztük meg, azt viszont egy restaurátor hölgy lelkes vezetésével igen alaposan. A megelőző este belefért a programunkba egy estebéd a Szent György Pincében és némi séta is, majd egy kis iszogatás a helyi fiatalok kultúrkocsmájában a Teinben, amit minden arra járónak jó szívvel ajánlunk.
Nem tudom megállni, hogy ide ne szúrjam egy régi vágyamat, az Erdély egy másik mesés tájegységén, Kalotaszegen, Sztána községben lévő Varjúvárat, Kós saját lakóházát. Csak mert gyönyörű. (epiteszforum.hu)
