10 eurós retúrrepjegy - ez volt a fő indoka annak, hogy januárban, egy kemény tél közepén Varsóba utazzak. Ezzel egy újabb elemet vettem fel szépen gyarapodó főváros-gyűjteményembe (felkészül: Oslo és Podgorica).
Nos, Varsó - pláne télen - egy rettentően unalmas város. De ennek ellenére, vagy talán pont ezért, sok gondolatot szült bennem. Egészen röviden: egy fantáziátlan, de funkciót példás rendben teljesítő főváros. Semmi több.
Szállásom az egyik belső kerületben volt, egy sugárúttól nem messze. Sugárutakból ott nincs hiány. 2x3 sávos, nagyon-nagyon hosszú utak, középen villamosvágánnyal vagy -rosszabb esetben- autóparkolóval. S ehhez még társul egy nagyon széles járda. Miért alakult ez így? A II. világháborús pusztítás miatt természetesen, mikor földig bombázták a lengyelek történelmi fővárosát. A lerombolt épületek helyén szürke, hosszúkás, sokszor árkádos, kivétel nélkül az '50-es évek szocreál stílusában emelt épületek. Szürkén kívül néha esetleg fehér vagy okkersárga szín. Más soha. A járda mentén nincsenek fák. Mindezt látva az volt az első gondolatom, hogy Budapest - minden szenvedése ellenére - mennyire szép, mennyire változatos építészetileg. Az idelátogató külföldiek a dualizmus kori épületekeinket csodálják leginkább. Varsóban nincs nagyon mit megcsodálni.
Hogy én mit tennék? Egyértelmű: ha már ez a gyászos örökség, izgalmas kísérleti terepnek szánnám a várost a kortárs építészet nagyágyúi számára. Nem tudom, ez miért nem jutott eszükbe az ottani illetékeseknek. Vagy eszükbe jutott, de a nép (ízlése) ellenállt az építészeti forradalomnak? Varsó legújabb korban felhúzott felhőkarcolói, amelyik közül van, ami még nincs befejezve, szintén unalmasak. A Sztálin által "adományozott", a város jelképének számító gigantikus, 33 emeletes kultúrpalota környékén emelik őket irodaháznak, szállodának, de lelki szemeim előtt most egyik sem jelenik meg. Kérdezem: hol van Zaha Hadid, Norman Foster, Frank Gehry, Santiago Calatrava és a többiek, akiknek fantáziájától az enervált város újra erőre kaphatna és a világturizmus sodrásába kerülne? Rejtély. Furcsa, de Varsó számára csak Dubai útja lehetne a járható szerintem, persze helyre szabottan, sivatagi sípályák, a luxus fertője és magyar kurvák nélkül.
S ami a fák hiánya mellett hasonlóan zavaró volt: a rengeteg, szem előtt lévő autó. Egyetlen mélygarázzsal sem találkoztam a szűk 3 nap alatt. Talán ezért parkoltatják a sugárutak közepén a járműveket (a szélükön sosem, ez is érdekes).
VISZONT: minden hangulattalansága ellenére azért basszus ez a város működik! Van gazdája! A belső kerületek járdáin asztfalt helyett burkolat, emberhez méltó, tiszta aluljárók pezsgő kiskereskedelemmel, graffiti alig-alig, kitűnő állapotú és pontos villamosok, buszok! Idő- és zónaalapon egyaránt működő, azonnal átlátható tömegközlekedési rendszer. Betört, bedeszkázott kirakat nincs, ahogy rossz állapotú utcabútor sem. Ha pihenni akarsz, rengeteg park, rendezettek. Egyben jártam, a király nyári palotájának volt kertjében, ahol mókusok kézből esznek, kacsák és pávakakasok rohangálnak. Élmény volt ott sétálni hóban is, el tudom képzelni, hogy nyáron valóban mennyire romantikus lehet. Kísérőm szerint minden varsói oda beszéli meg az első randiját.
Napokra lebontva annyit mondhatok, hogy szombaton az említett parkban és környékén, vasárnap pedig az egyik külvárosban, Wilanówban, a lengyel Versailles-t néztem meg. Ami kisebb volt, mint a fertődi kastély és a nagy világháborús pusztítás után néhány bútorral sikerült berendezni, de javarészt a nagy nemesi családok tagjainaról készült portréfestmények diszítették. Az viszont biztos, hogy "szakadjunk ki a családdal egy napra a nyugalomba, de ne túl messze, egy 20 perces buszjeggyel máris ott vagyunk"-típusú tervekhez a legkitűnőbb helyszín. A kastély vasárnap ingyenes, tömeg viszont nem volt. Ma, azaz hétfőn pedig a történelmi óvárost néztem meg, amit szintén porig bombáztak, de teljesen rekonstruáltak. Persze így már rögtön olyan, mint nálunk a Várkerület magja. Kis gótikus-reneszánsz házikók, földszintjükön elegáns boltokkal, menő ügyvédi irodákkal, drágább éttermekkel. Érdekesség, hogy a Pizza Hut a volt királyi palota tőszémszédságában, szerény külsővel kapott helyet. Nálunk azért furcsa lett volna, ha pl. a Sándor-palota mellett engedték volna egy ilyen franchise nyitását, ott ez nem gond. Az óvárosból dél felé futó utcán először a világ legmenőbb divatmárkáinak boltjai sorakoznak, majd amikor az út sugárúttá szélesedik (sok autó, fa nélkül, széles járdával, tudjátok), akkor pedig egymás után sorkaoznak a nagykövetségek, újjáépített, az Andrássy út szerényebb házaira hajazó villákban. A magyar is egy ilyenben van. Az amerikai egy újabb építésűben, magas vaskerítéssel körülvéve, az út túloldalán Ronald Reagan szobrával, akárcsak Pesten, a Szabadság téren. Bár a varsói Reagan egy pulpitus mögött áll, az arca ugyanaz a sármos bácsi, mint itt nálunk.
Láttam magyar éttermet, Borpince néven. Oldschool, meghaladandó kínálattal, a Molnár B. Tamás-féle, általam kedvelt gasztroforradalmárok által nemlétezőnek minősített és sűrűn elátkozott Budapest-bélszínnel a menüben.
Ezen kívül sokat pihentem. Olvasgattam Roger Scruton borkalauzát. Nagyon tetszik. A dögledezés most nagyon fontos volt, mivel jelentős alvásdeficittel küzdök, a hamarosan már csak volt munkahelyemen rengeteg a tennivaló, fel kellett töltenem az elemeket. Ezért sokáig aludtam minden éjjel. Bár nem egyhuzamban, mert 12 ágyas szobában laktam, ahol 8-an voltunk. A szobatársak cserélődtek, volt köztük a ferencjózsef-bajszos vallon alkesztől a magában beszélő szakadt lengyel luvnyán át az egy ágyban nyomorgó flamand párocskán át mindenféle nép. Sok horkolás, villanykapcsolgatás, igazi rossz hostelélmény. De most már biztosan eldőlt, hogy ezentúl csak bed and breakfast, illetve couchsurfing lesz a szállás típusa, amit igénybe veszek. 2010. decemberében kezdtem egy másik lengyel városban, Gdanskban a hostelezést és most fejeztem be. Öregnek érzem már magam efféle mókához. Az viszont tény, hogy olcsó volt (2100 Ft/éj).
A tömegközlekedés színvonala magasabb, ára alacsonyabb, mint a pestié. (1 egész napos jegy 1050 Ft, itthon 1650 Ft és itt még metrókocsi-kigyulladást is kapsz ajándékba.) Ám ez sajnos nem meglepő. Ami meglepő volt, hogy átszámítva 2700 Ft-ért az alábbi fejedelmi ebédet (=meg is kellett hagynom. és így is alig keltem fel az asztaltól) ettem szombaton, a Svejk nevű étteremben:
- 2 tálka kence (pástétom+krémsajt, friss mindkettő, savanyú káposztával), amit nem kértem, csak hozták, ahogy leültem és nem számolták fel
- 1 kis kosárban 4 nagy szelet kenyér, 2 fehér és 2 barna, hozták, és nem számolták fel
- 1 kis mázas lábasban tálalt borscs, azaz céklaleves, fűszeres darált csirkemellel töltött canelloni-féleséggel
- 1 adag, 2-féle káposztával körített krumpalacsinta paradicsommártásos marhahússal töltve és erdei gombaszósszal leöntve
- 1 korsó sör (4 dl)
- 1 kupica meggylikőr digesztívum gyanánt, hozták a számla kérésekor és nem számolták fel
Másnap, vasárnap, átszámítva 2100 Ft-ért az alábbi, szintén emberes adag ételt ettem:
- kencék, kenyér, meggylikőr - mint előző nap
- 1 kis mázas lábasban zurek, azaz finom, savanykás árpaleves főtt tojással és fehér kolbásszal
- 1 adag (5 db!) káposztával körített pirog, azaz olajban sült, de semmi olajos ízet nem hordozó, finom krumpligombóc, káposztával és erdei gombával töltve
- 1 óriáskorsó sör (1 liter)
Mivel takarékoskodom, készülök a márciusi nagy utamra, hétfőn nem zabáltam Varsóban, csak este, itt a pesti hűtőcskémből faltam valamit. Pedig tudtam volna. Imdom a lengyel konyhát, laktató és ízes, hasonlít a magyarra. A zurek nevű levest pedig tényleg minden héten meg tudnám enni.
Újabb kérdés: Magyarország nemzeti kisebbségeinek miért nincs étterme Budapesten, idértve a lengyelt is? Jó, a szerbeknek ott van a Blahán a remek ár-érték arányú montenegrói gyorséttermük, s végül is a görögök sem állnak rosszul, de a többi? Szívesen ennék bolgár, ukrán vagy éppen örmény fogásokat is. Ha tud valaki ilyen helyet nálunk, ne habozzon, írja meg, mert szívesen kipróbálnám!
Végezetül: a lengyelek kedvesek. Nem bűbájosak, de az biztos, hogy pozitívabban jársz az utcán ott, mint Magyarhonban. A lengyel lányok pedig nagyon tipikusan néznek ki. Kerek az arcuk legtöbbször és olyan szlávos. Ezt nem lehet megfogalmazni, de tényleg így van. A szép lengyel lányokra pedig az a jellemző, hogy kis kerek arcuk, vékony szájuk és kis orruk van. Olyan kis cuki babafejecskéjük. Aranyos, egy portrérajzolónak pedig nem bonyulult dolog ez. Az én újonnan megismert, szombaton és vasárnap 2-2 órán át lelkes idegenvezetőm, egy tősgyökeres régész leányzó pedig nagyon szép, még magyar viszonyok között is csettintene rá a férfiembör. De most már itthon vagyok, megpróbálok áttelelni és az új blogom világhódító útját egyengetni (www.johariablak.blogspot.hu)
Ha Lengyelországba mentek hosszabb időre, azért Varsót ne hagyjátok ki, de ha csak egy várost kell/tudtok megnéznetek, akkor egyértelműen Krakkó a király. Persze, itthon neki van a legjobb híre, Wieliczka és Auschwitz közelsége miatt is kedvelt célpont. Én mindenesetre biztosan nem végeztem még a polákokkal. Talán nem kell 5 évnek sem eltelnie és egy hosszú cseh-lengyel vonatozásos nyaralás lesz terítéken. S a teríték szó használata nem véletlen. Mert az ételek miatt akár 5 órán belül is visszamennék...
