Miért nem jöttem haza Budapestre Eindhovenből és miért inkább Brno-ba repültem? Nos, ennek két oka volt: el szerettem volna menni Csehországba, mert Prága nagyon tetszett és a csehországi útikönyvem az egyik legtöbbet forgatott könyv a polcomon lévők közül. Könnyű beleszeretni azokba a városokba és tájakba! :-) A másik ok: volt már egy Prága-Budapest buszjegyem, s ehhez már csak hozzá kellett csapnom az olcsó repjegyet. Brnóba jóval kevesebb volt a repjegy, mint Pestre. Hát így.
Nem is Brno volt a cél igazán (a város belvárosa sem túl érdekes és szűk 1 óra alatt bejárható), hanem az UNESCO világörökség részét képező két kastély: a valticei és a lednicei. Ezek már nagyon közel vannak az osztrák határhoz és bár Lednice is elérhető vonattal, én először Valticébe mentem és onnan buszoztam át a másik faluba.
A Liechtenstein család, ami a kis nyugat-európai miniállamot is uralja, innen származik. A lankás, nyugodtan pannonnak is mondható dél-morvaországi kultúrtájban megbúvó kis falu annál hatalmasabb kastélya a családi fészek szerepét töltötte be. Nem volt célom itt a szobák bejárása, a borkóstolás annál inkább. Nem hagyhattam ki a kortyolgatást, hiszen a kastély hosszú pincéjébe Csehország legjobb borait gyűjtötték össze és ebből néhányat kifejezetten jó áron, 250 koronáért meg is lehetett kóstolni. A "tasting by glass" opciót választva annyi történt, hogy egy angolul nem tudó középkorú úr bevitt a szép, kivilágított pince egyik félreeső ágába, otthagyott, aztán nekem egy automata adagolta poharamba a kívánt nedűt. Remek megoldás, bullshit végighallgatása nélkül. Nem csiccsentettem be, mert közben bőszen ittam vizet is, de nagyon-nagyon pozitív ez a folyamat, mert hihetetlenül finomak voltak azok a borok! Úgyhogy oda bármikor visszamennék! Egyébként Brnótól délre 4 borvidék van a 6-ból, tehát nagyon autentikus helyen kóstoltam meg őket, kifogástalanok voltak, valóban.
Egy rövidebb séta után felszálltam a buszra, ami 9 kilométerrel odébb, egy másik Liechtenstein-kastély közelében tett le. Lednice már más stílus: nem robusztus klasszicizáló, hanem kecsesebb, angol neogótikus, mintha csak Skóciában járna az ember. Persze itt azért volt sok napfény, egy hatalmas és jól gondozott parkkal egyetemben, aminek az egyik végében a mesterséges tó partján még egy minaret is állt. (Úri hóbortok...) Ám én odáig nem sétáltam el, megelégedtem a kastély szűk környékével, míg el nem kezdődött a 3negyed órás idegenvezetés. Az emeleti lakosztályokat jártuk be. Sajnos csehül beszélt a roppant csinos gájdlány, de a kezembe nyomtak egy angol ismertetőt, ahol pontosan tudtam követni, melyik szobában járunk. Az emeleten voltak a lakosztályok, a kisebb szalonok és a biliárdterem. Ez a látogatás azért érdekes volt, már csak azért is, mert a magyar főúri kastélyokat sokkal inkább kifosztották, itt pedig még eredeti ágyneműk is megőrződtek, a berendezés szinte épen maradt.
Ezután visszatértem Brno-ba, egy tipikus bőséges, nagyadagos cseh vacsora búzasörrel leöblítve és egy epres fagylaltkehely elfogyasztása céljából. Másnap nagy út várt rám: az Orangeways nem állt meg Brno-ban és így vonattal be kellett mennem Prágába. Ez nem okozott nagy traumát, mert a vonat egyrészt kényelmes volt, másrészt a jegyár 255 kilométerre a hasonló távra szóló magyar jegy kevesebb, mint fele volt. Ott valószínűleg nem szúrtak el valamit végzetesen a vasúttal... csehország egyébként is jó árakat kínál, a magyarok mégsem utaznak, inkább autóra, cigire meg egyéb őrültségekre költenek. Na én nem. Én utazom. Legközelebb Spanyolországba. Sziasztok!
