Marusa cimborám, aki a dániai tartózkodásom során megismert szlovén lány (a dániai dolgokról: vallekilde.blog.hu), a szlovén köztelevízió szerkesztő-riportere, egygyermekes anyuka. Két éve, 2011. februárjában még hajadon volt, mikor meglátogattam Ljubljanában. 3 másik lánnyal lakott együtt egy szép, a várra néző lakásban. Ez most az egyetlen húga által vezetett családi napközinek ad helyt. Néha Marusa kisfia, aki most egyéves, szintén beadódik a társaságba. Főként miatta mentem Szlovéniába bő 2 napra, mert imádom a kisbabákat, sőt a nagyobbakat is.
Az egyórás késéssel érkező Orangeways busza igencsak fapados volt, akárcsak júliusban, mikor Prágából jöttem haza. A különbség csak annyi volt, hogy itt még a flipflop papucsos stewardess sem volt, csak a két, nyelveket nem túl magas színvonalon "beszélő" buszosbácsi. (Kedvenc példám: "Dame und Herren! Passport kontroll zu hause!") Az utasok elsöprő többsége külföldi diák, Kazahsztántól Szingapúron át Hollandiáig.
Egy Marusa húga, Katja által vitt családi napközibe való szívmelengető csöppenés után megismerkedtem a férjjel, Blaz-zsal, aki hazavitte Jont, én pedig Marusával, exlakótársával és operatőrkollégájával Mariborba mentem, újabb másfél óra telt tehát utazással. Ezúttal azonban autóban, autópályán. Miután megtaláltuk a rendezvény helyszínét, egy kisebb művelődési házat, kényelmesen elhelyezkedtünk egy kisasztal körül és a kocsmároslányok folyamatosan hozták az ingyen chipset, ropit műanyag tányérokban. Ingyen! Hát nem tudtam abbahagyni, s aznap már nem volt szükségem vacsorára.
A rendezvény maga a 2. Szlovén Nevetésbajnokság volt. Egy kanadai főszervező férfi és egy szlovénnő vezették a műsort, 3 fős zsűrivel. Tizenháromféleképpen kellett nevetnie a versenyzőknek, s mivel 13 induló volt, minden fordulóban kiszórtak valakit. Az első versenyszám az ördögi nevetés volt például, de voltak egészen kitekertek is, pl. az "ölelő nevetés". WTF??? Na mindegy, a lényeg, hogy némelyik versenyző tényleg nagyon vicces dolgot produkált és csoda, h nem rekedtek be. Minden korosztály képviseltette egyébként magát. Egy 55 év körüli férfi nyert. A végén vonatozás, nagy vigadalom, de ekkor már elég későre járt, úgyhogy visszaindultunk Ljubljanába. Szállásom kifogástalan volt, egy hatalmas, amerikai konyhás nappali kihúzható és kényelmes kanapéján aludtam.
Szombaton egy nem is túl közeli faluba mentünk kocsival, ahol átszálltunk egy buszra, tele Marusa falubeli ismerőseivel. Mindt kiderül, minden évben megszervez egy kirándulást az ország egyik részébe, s idén a Koper környéki régió volt soron. Ezért aztán volt vezetett városnézés Piranban, sólepárló mezők megtekintése, továbbá egy isten háta mögötti farmon, egy nagy kandallós helyiségben autentikus paraszti ebéd a farm termékeit és terményeit felhasználva, végül egy középkori templom megtekintése, szalámi- és borkóstolóval. Egészen remek programsorozat volt, bár az eső a nap felében zuhogott, hűvös őszi idő volt. S persze Marusáékon kívül nem nagyon tudtam mással beszélni, mivel a szlovénok nem beszélnek nyelveket. Jó, a magyarok sem, tehát ez nem kritika.
Este megpróbáltuk 3-asban megtekinteni a Másnaposok 3-at, de ez csak nekem sikerült, mert a kedves vendéglátók elég hamar bealudtak mellettem. A film egy nagy xar, bár az előzményeiről mindenki ódákat zeng. Hát nincs nagyon kedvem megnézni.
A vasárnap igencsak nyugisan telt, városi sétát terveztem a Zvezda cukrászda finomságaiból is megkóstoltam volna párat, de végül más lett a program: egy Jance nevű, 20 kilométerre fekvő hegyi faluba mentünk, ahol találkoztunk Annával, Marusa egyik legjobb barátnőjével. Itt gesztenyepiknik volt, sramlizenével, finom home-made áruktól roskadozó standokkal, finom csevapcsicsával és sült gesztenyével... Az idő pedig végre kezdett nagyon szép őszies lenni, gyenge, de egyre erősödő napfény, nem túl sötét felhők. A táj gyönyörű volt: az Alpok délkeleti nyúlványait lehetett látni, ameddig a szem ellát. Jó levegő, jó hangulat, jó társaság és egy gyönyörű baba - merthogy Jont természetesen ide is kihoztuk, oh istenem, megint rengeteget evett... :-) Nagyon szép befejezése volt ez a szlovéniai hétvégének. Visszafelé másfél órát késtünk, innen is sok puszi az Orangewaysnek!
Legközelebb jó lenne kiváló időben, nyáron menni és kifejezetten a legturistásabb részeket meglátogatni: Bled, Postojna, Predjama lenne a menü, illetve egy isonzói raftingolás is nagyon érdekel!!! Meglátjuk, mit hoz a nyár.
