Körülbelül két éve döntöttem el, hogy kihasználva a WizzAir közvetlen járatindítását Grúziába, meglátogatom ezt a szovjet utódállamot. Különböző időpontok, különböző hosszúságú ott-tartózkodások kavarogtak a fejemben, végül most tudott, 3 teljes nap erejéig megvalósulni (az első) grúz túra, eredetileg két útitárssal, majd egy hirtelen visszamondás után eggyel.
A repülő oda (és vissza is) sajnos a leglehetetlenebb órában közlekedik, ugyanis pénteken 23:50-kor indul és kb. éjjel 3-ra van ott, ami a +3 órás időeltolódás miatt reggel 6 órát jelent. Kutaiszi mellé érkezik egy zsebkendőnyi reptérre (talán csak a madeirai és a marosvásárhelyi reptér volt ennél kisebb, amin valaha jártam), ahonnan egy Georgian Bus nevű társaság 2300 Ft-nak megfelelő lariért visz be a fővárosba, Tbiliszibe. Az út kb. 4 órás. A buszok nem a legfiatalabbak, de azért nem kell a szocialista gépipar rozsdás retteneteire gondolni. Grúzia amúgy is nagyon nyugatbarát és azért ez sok mindenen meglátszik.
Tbiliszi egyik fő terére érkeztünk, a Szabadság térre, ahol a metró is megáll. Az alábbi képen Tavisupleba Square néven látható. Innen ágaznak el a legfontosabb nagy utak nyugatra, keletre pedig tbiliszi tartózkodásunk kiemelt jelentőségű helyszíne, a Kote Abhkazi utca, ami a Várhegy alatti Gorgasali térbe torkollik.
A szállásunk a folyó túlsó partján volt, a térképen attól a nagy zöld korforgalmas tértől északkeletre és nagy nehézségek közepette találtuk meg. Másfél óránkba telt, miközben meleg napsütés izzasztott. E nehézségek:
1/ Google-ből nyomtatott térkép volt nálam, mert spóroltam a rendes várostérképpel (nem szabad!), azon pedig egyik utcanév nem volt felírva, a másik grúz gilisztabetűkkel volt írva, a harmadik meg angolul, úgy meg a járókelők nem nagyon olvasnak,
2/ alig voltak utcatáblák, ha néha voltak is, akkor oroszul, ez persze segített, a házszámok hiánya már nem...,
3/ a leszólított járókelők nem tudtak útbaigazítást adni, sőt, a szállással pérhuzamos utcában lévő hotel recepciósának sem volt halványlila fogalma sem, hogy merre lehet, amit keresünk.
Végül aztán egy fiatalember útbaigazított, így megérkeztünk a New Tbilisi Hostel luxy szobájába. Hogy mit jelent e szókapcsolat? Egy családi ház földszintjének egyik felújított szobáját külön fürdővel, amiben nem volt zuhanykabin, kérésre estére adtak melegvizet és némi fűtést. Nem mondanám ideálisnak, ár-érték arányban pedig egyáltalán nem volt az. Ketten együtt két éjszakára 15 ezer Ft-nak megfelelő larit fizettünk érte, reggelit pedig - látva a lepukkant konyhát - végül nem kértünk.
Visszaszálltunk metróra és a Szabadság térről - ahol két nevezetesség van: a Városháza és a Szent György-oszlop - indultunk városnézésünkre.
A Kote Abkhazi utcán végigmenve a Gorgasali térre jutottunk, ahol lenyűgöző látvány fogadott minket. Bal kéz felől, a folyó túlpartján libegőállomás, kisebb várfalak, ...
...Gorgasali király szobra egy nagy templom mellett. A folyó innenső partján pedig, távolabb szintén egy magasabb domb, tetején templommal.
A folyó innenső partján pedig, jobbra pedig szebbnél szebb házak, katedrális és a hatalmas vár, ahová a libegő érkezik. A vártól nem messze, ugyanazon a gerincen pedig Grúzia Anyácska, karddal és kenyérrel.
Nem sokat teketóriáztunk, a libegőhöz siettünk (11-től 23 óráig közlekedik, 1 retúrjegy ára 230 Ft), a hídon át, amelyről akár előre, akár hátra néztünk, szép látvány fogadott.
A libegő kabinjában is kattogott a fényképezőgép gombja:
Felérve a hegyre, a panoráma minden elképzelésünket felülmúlta. Tbiliszi egyszerűen és meglepően SZÉP.
Szemben balra ezt láttuk (az üvegkupolás épület az elnöki palota):
Szemben jobbra pedig ezt (a nagy panel mögött az egyik kis utcában volt a szállásunk):
Ha balra néztünk akkor Grúzia Anyácskát...
...kissé távolabb, nagy objektívvel a Városházát és a Szent György oszlopot, azaz az Óváros határát. Mögötte már a modern Tbiliszi, amire 3 nap alatt nem volt időnk.
És persze a Kura folyó:
A lemenő nap sokat segített az élmény teljes átélésében:
A Vár mögött ligeterdő van, s a Vár legmagasabb pontja is látogatható:
Kelet felé ereszkedtünk le a Várból. Éjjel-nappal nyitva tartó fürdők (közös és privát részlegekkel, nagyon sajnáltuk, hogy nem vittünk fürdőruhát, 900 Ft-ba került egy óra) egy kis patak egyik oldalán. A másik oldalon bájos mecset. A patak útját követve pedig a patak forrása, a Várhegy oldalából fakadó vízesés. Ekkor már sajnos sötét volt, így a vízesést nem tudok prezentálni, az viszont kétségtelen, hogy Tbiliszi ezen zuga a világ fővárosainak egyik legromantikusabb zuga.
A Várhoz a második és harmadik napunk estéjén is visszatértünk. Mindkét este elballagtunk az Óváros legszebb és legérdekesebb pontjához, az Óratoronyhoz is. 2010-ben egy bábszínész tervezte a tornyot, melynek tetején minden órában egy angyalfigura üti el az adott órát egy harangon. Naponta kétszer délben és este 7 órakor pedig bábuk forognak körbe. (Ez utóbbiról sajnos lemaradtunk, de az angyalt kétszer is láttuk.)
Múzeumozásra és alaposabb városnézésre nem volt most idő, de ez legközelebb, fürdőzéssel egybekötve kötelezően pótlandó. A következő részben két kirándulásunkról lesz szó.
